Bolhatojás 2.0

A sztárklubok igyekeznek minél fiatalabb korban lecsapni a tehetségesnek tartott játékosokra, így van ezzel a United is, amely az Ajax tizenhat éves szélsõjét, Gyliano van Velzent csábítja. Ahogy az a videón látható, a játékos nem csak ügyességével, hanem termetével is kiemelkedik kortársai közül. Ő lehet a jövő egyik BL-győztes csapatának a sztárja, ezért kell Manchesterbe jönnie:).

Hová meneküljek? Nem tudom. Régen jó volt. Régen csak egy femilifroszt volt. Mára kinőtte magát a zenélő autó-ipar. Egyik nap már hajnali 10-kor feltűnik a főutca egyik végén Clint Eastwood, a másikon Charles Bronson, meg egy raklap idegen kovboy, és egész nap fütyülik a "Volt egyszer egy vadnyugat"-ot. Másnap egy hamisan szirénázó fagyis motortricikli döcög át a falun. Harmadnap használt tollakat vesznek, takarókat, párnákat, amit Leopold porondmester (Winettou kalandvetítés) tétet közhírré. Negyedik nap jön a Family Frost, az még finom is néha. Az ötödik napon jódlizó diszkótehenek lepik el a levegőt, utánuk jön a Purina takarmány, a kutyák kedvence, egyszerre sírnak, úgy bántja a fülüket. Nem is beszélve rólam, mikor nyáron a kánikulában nyitott ablak mellett nem tudok ingermentesen zenét hallgatni, tépni a húrokat vagy végignézni egy filmet. S akkor ott vannak a motorozó suhancok, akik előszeretettel bőgetik masináikat keresztbe-kasul a falu utcáin. Ez az egész hétre rányomja a bélyegét, nem is beszélve a zötyögő kamionokról meg a trágyástraktorokról. És ha mindez nem volt elég, hétvégén beindulnak a fűnyírók. Főként a vasárnapot szentelik meg a szomszédok a fűnyírás áldásos tevékenységével, a pihenni vágyók nagy örömére. De a legrosszabb az volt, mikor a szomszéd éjszaka hasította a fát, pont az ágytámlám mögött.
Zűrzavar dúl mindenütt, dübörög az élet. Mindenki rohan, ahelyett, hogy megállna egy percre, egy fél órára, egy napra és lazítana. Jómagam pl előszeretettel ülök ki a kerti gyepre vagy hallgatok relax és meditációs "zenéket", esőerdő hangjait, bálnafüttyöt:).
Így lassabb az élet, hisz nem kerget senki, nyugalom van.

Tudod, ha védtelen vagy, nincs már erõd, megfojt a gondolat, hogy nincs esély.
Ne fordíts hátat magadnak mégse, ilyenkor megsegít a szenvedély.

Tudod, ha nincstelen vagy, fáradt az agyad, bolyong a sorsod, mint az õszi szél,
ilyenkor vár egy igazi érzés, amikor álmot küld a tiszta éj!
Képzeld, milyen a jó,
képzeld azt, hogy mesélni volna jó!

Tudod, ha nincstelen vagy, fáradt az agyad, bolyong a sorsod, mint az õszi szél,
ilyenkor vár egy igazi érzés, amikor álmot küld a tiszta éj!
Képzeld milyen a jó,
képzeld azt, hogy mesélhetnél.

Refrén:
Repülnék hozzád, mint a szél nagy vihar után.
Repülnék hozzád, mint a fény, s hozzám hajolnál.
Repülnék hozzád, mint a dal, hogy erõt adjál.
Repülnék hozzád, mint a szó, amit mindenki vár.

Hívnak a fények a hajnali csendben, vár a távoli messzeség.
Várnak még rám elfelejtett percek.
Hol az a hely, ahol értik, hol az a hely, ahol talán megértik,
mikor fázik a szó és fázik már a lélek?

Refrén:
Várnak még rám csodák, minden gondolat éget.
Kell még valami, bárhová érjek.
Kell még akkor is élnem, ha megszólalnak a kövek.
Kell valami, ami igazán éltet!

Álmomból ébreszt a hajnali fény, hív a távoli messzeség.
Várnak még rám rég nem látott csodák,
mert suhan az élet lecsukott szemmel, úgy el száll, mint egy pillanat,
de tovább hajt egy érthetetlen varázs.

Refrén:
Várnak még rám csodák, minden gondolat éget.
Kell még valami, bárhová érjek.
Kell még akkor is élnem, ha megszólalnak a kövek.
Kell valami, ami igazán éltet!

Nyugalmam tõled soha sem volt, már nem kívánlak rég.
Rajtam az égen nevet a Hold, élve leszek holt.

Kezdet a vég, éghet a szó, ma már üres a vágy is.
Ahogy rám figyelsz, szemed a kéj, hagyj szeretni mást is!
Volt sok álmom réges rég, de minden utca véges.
Hagyj, az emlék már elvakít, elég volt, elég!

Refrén:
Csak egy fél órát, én csak veled játszom.
Egy fél órát, ennyi az elég!
Egy fél órát, én csak veled játszom, egy fél óra nekem elég!

Ha egyszer elmegyek, majd mi marad utánam?
Kopott cipõk, ruhák az ágyon.
Ha egyszer elmegyek, majd megkérditek, mért mentél el?

Sietve indulok, de itt hagyom az álmom,
hitem, dalom és minden vágyam.
Lehet, hogy érzem majd a hiányotok, de vissza ne várjatok!

Ölel a végtelen, így szabad leszek végleg,
mint a hegyek, a tenger a lélek.
Gondolni titokban majd rátok fogok, de vissza ne várjatok!

Refrén:
Ne szólj hozzám, semmit sem felelek, többé nem maradok!
Ne faggass engem, a múlt nem érdekel, engem, engem ne várjatok!
 

Mikor megáll a lépés, mert megroppan a jég, elfogott egy érzés.
Ha elárul az, akiben hittél, nincs már több kérdés.
Próbáld meg újra, mert elsodorhat a szél!
Próbálj meg mindent megtenni azért, hogy mindig azt érezd, hogy szabadon élsz!

Mikor szökik az élet és elér a végzet, elfogyott az erõd.
Mikor nem tudod már, hogy ki voltál tegnap, és nem látod a jövõt.
Próbáld meg újra, mert megszökik az álmod!
Ne gondolj másra, éljél szabadon és teli torokból ordíthatod:

Refrén:
Na-Na-Na

Gyerünk, indul egy új nap, az élet még tovább száll velünk.
Figyelj, csábít egy új nap, az utca is vár, mert ott a helyünk.
Minden hajszolt, minden fut, csak a föld kering.
Minden fáradt bajba jut, a nap rád legyint.

Igaz álmok a földre zuhannak és ébred már a tér.
Csupasz házakra bámul a holnap, és bízni mit sem ér.
Minden hajszolt, minden fut, csak a föld kering.
Minden fáradt bajba jut, a nap rád legyint.

Refrén:
Félve, de élek, mégis élek,
rám fér már a biztatás.
Ne fordíts hátat, csak ennyit kérek,
így lesz szebb a világ!

Reszket a fény, nézd, hogy fázik a táj.
Él a remény, álmodjál!
Bámul a szem, fél, a semmibe néz,
mikor vétkünk messze jár.

Döbben a szó, már nem bíztató.
A képzeletem rég keresem.

Refrén:
Ölel fenn az égben végre a tiszta béke.
Bátran néz le ránk, soha nem felejt a szív!
Te légy Istennél a földünk szenvedélye,
a múlt megtalál, majd visszahív!

Ki rejti el a csönd gondolatát?
Mert élni a cél, élni tovább!
Füst a remény, száll, mint a levél,
mikor megtalál az éj!

Refrén:
Ölel fenn az égben végre a tiszta béke.
Vándor, néz le ránk, soha nem felejt a szív!
Te légy Istennél a földünk szenvedélye,
a múlt megtalál, majd visszahív!

Tudod, a gondok mindig a sírig kísérnek, de nem veszed észre.
Ha kell a földig rombolok mindent érted, vedd már észre!
Nézz le rám, itt vagyok, bármit is kérj,
mert nincs erõ, ami elszakít, soha ne félj!

Ha majd a világvége jön veled szembe, de nincs menedéked,
mikor már béke kéne, mert ész kell harc helyett, mondd ki segíthet!
Nézz le rám, itt vagyok, bár mit is kérj,
mert nincs erõ, ami elszakít, soha ne félj!

Refrén:
Lépjük át a múltat! Törjünk az ég felé!
Nem kell olyan szabadság, ahol mindenki fél!

Beléptél úgy az életembe, olyan gyorsan, hogy nem vettem észre.
Te lettél minden vágyam és minden álmom.
Lelépek mielõtt belehalok, mert tudom jól, hogy letagadod,
hogy én voltam minden vágyad és minden álmod.

Mikor olvad fel már jéghideg szíved?
Még nem tudom.

Mikor a visszhang hozzád beszél, és csak nekünk zenél a szél.
Egy jó szó csodákra képes, az még kapható!
Siránkozhatsz még az életedért, ha jól tudom, ingyen kaptad.
Ne kelljen mindig a másé, már nem eladó!

Mikor olvad fel már jéghideg szíved?

Refrén:
Neked soha nem elég, de nekem elég!

Más az élet, más a törvény, fél az áldozat.
Énekelj vagy imádkozzál, más majd megszakad!

Elszédít a sok hazugság, rossz a jó irány,
ha egy jó szó megtalál, majd rögtön fejre állsz!

Bármerre lépsz, néma a táj.
Bárhová érsz, senki se vár!

Kóborolsz a magányodba, átok nélkül élsz,
egyre nõ az árvaságod, semmit nem remélsz.

Fáradt lelked tékozolva, harcolnál, ha tudnál,
ráébredsz a valóságra, de nincs akihez szólnál!

Bármerre lépsz, néma a táj.
Bárhová érsz, senki se vár!

"Giganto-megalomániában szenved a kamaszkorát élő emberiség. Miközben a mammont imádja, piercingekkel ékesíti magát látható és nem látható helyeken, műkarmokat ragaszt magára a munkátlanság biztosítására, fülében agydugó a technika, s benna a ricsaj, kezében a zseb-táv-recsegő-rádió- ...tovább »tv-fényképezőgép mini számítógép, szájában kérdőző-gumi és aromásított füstrúd, teste műalkotásoktól tarkállik, s maga sem tudja hogy fiú-e vagy lány. A pénz-máz mögött kiüresedés, gagyiság, züllés tapasztalható az élet minden területén. Ezt hívják fenntartható fejlődésnek..."

Megjelent a Deák Bill, a király új lemeze, a Király meséi címmel. Miután ő nem celeb, elég kevés reklámot kap a lemeze (bezzeg mikor Ádok Zoli, meg Király Viktor...), ezért a médiaegyensúly jegyében szeretnék foglalkozni vele.

Mit kell tudni Deák Billről? Rock-blues énekes, István, a király, fantasztikus hang, Chuck Berry szerint ő a legfeketébb fehér torok, nálunk viszont valahogy nem díjazza a média. Nem úgy a zeneszeretők, akik a legutóbbi albumát (Hatvan csapás) a MAHASZ lista első helyén tartották jó sokáig. Ezúttal szeretném megkérdezni a kedves rádiókat, hogy annak a lemeznek a dalai hányadik helyen szerepeltek a játszási listán? Hogyan lehet az, hogy az ország legnépszerűbb albumát nem játszották, míg pillanatsztárokat rongyossá játszottak? Mindegy, ezzel majd elszámolnak ők maguk.

Az előző album, a Hatvan csapás egy életműalbum lett, azaz a dalokban Deák Bill összefoglalta addigi pályafutását. Az új albumban is megjelennek ezek az elemek, de korántsem annyira, mint az előzőben, szóval megnyugodhatunk, Deák Bill nem lesz kisnyugdíjas :-) Az albumot ugyanúgy a Kormorán segítségével készítette, mint az előzőt, s habár jövőre szerette volna kiadni, rábeszélték, hogy jöjjön ki még idén karácsony előtt. Szép karácsonyi ajándék lesz, az biztos. Lássuk dalonként:

Forró hó: igazi Kormorános nyitás, enyhe sámános-táltosos beütéssel és némi AC-DC utánérzéssel, de ez a dal nagyon jól áll Deák Billnek, hiszen megjelenésében van valami „sámános”. Az Eddának is van egy hasonló dala (Táltos örökség), ezeket össze kellene gyűjteni, s egy egész jó ősmagyar rockoperát össze lehetne hozni belőle. A szöveg kicsit modorosra sikeredett.

Nagy eső után: Szaxofonszóló és zongora az elején, mintha egy blueskocsmában lennénk zárás előtt. Persze később belép a gitár a dob és a többiek, s egy melankonikus blues-nótává válik az egész. Jönnek az életképek: a bezárt gyár, egy öreg asszony, aki valaha szép lány volt, most meg már lecsúszott... A refrénben a kórus „nagy eső után”-jára felelget Deák Bill, nagyon szépen szól ez így együtt. A dalt én inkább a lemez második felén tudtam volna elképzelni, nagyon nyomasztó ez így az elejére.

Kőbányáról álmodtam: Igazi régi Deák Billes hangulat, izgalmas gitárkíséret, kellemes dallam, nagyon együtt van ez a dal, na! Van utalás benne a 3.20-as bluesra, Kőbányára, mindenre, ami Billről szól. Hogy mit énekel a kórus, az számomra rejtély, aki tudja a megfejtést, írja be a kommentekbe. (Talán Bills's the king?)

Itthon maradtam: Cifra gitárkezdés, az ének alatt viszont leegyszerűsödik a kíséret, a refrén szépen indul, de utána szerintem gyenge... hát, nem egy sikerdal. Ezen még dolgozni kellett volna.

Hol az ég: Te jó ég, micsoda kemény kezdés, tisztára mintha Hooliganst hallgatnék! Jó tempójú, hard rock dal, koncerten garantáltan jól pogózható közönségkedvenc lesz. Deák Bill sokoldalúságát jelzi, hogy énekstílusa tökéletesen illeszkedik ebbe a kemény dalba is.

Kilakoltatás: Feszes-lassú blues, egy történetet mesél el, amelyben Fehér Erzsi elvesztette munkáját, nem tudta fizetni a számláit, s ezért kilakoltatták két gyerekkel. A dal vége nagyon megrázó, ugyanis leugrik a harmadikról gyermekeivel együtt. Szövegileg a lemez csúcspontja, akár önálló balladaként is megállná a helyét.

Ébredj: Jó tempójú rock dal, nagyon szép, izgalmas refrénnel, viszont a versrész... azon dolgozni kellett volna, mert ez a refrén jobb felvezetést igényel ennél a „zakatolásnál”. Így csak töltelékdal.

Lassú, szőrös blues: Meglepő a cím, de tényleg ilyen ez a dal :-) Deák Bill hatalmasat énekel benne, hiába, aranytorka van a lassú bluesokhoz. Nagyon kellemes kicsit ünnepélyes hangulatú szám, blueskocsmákban kötelező darab lesz.

Csonka boogie: Az előző lemez tele volt önéletrajzi ihletésű dalokkal, nos, ebben a számban ismét visszatérünk arra a vonalra. Jó tempójú, jól énekelhető blues, szintén kötelező darab a blueskocsmákban. Ebben a számban említi meg Bill, hogy Chuck Berry a legfeketébb fehér toroknak nevezte őt, s ahogy megjegyzi, ez nem semmi. Hát, nem.

Egyedül az arénában: Ezt a dalt én úgy tekintem, mint a lemez első felének lezárását, ugyanis abba a vonalba illeszkedik. Ugyanis eddig is nagyon jó volt az album, de ami ezután jön, az zseniális. Maga a dal amúgy nem rossz, de hallottunk már jobbat is...

Szabadon élj: Jó kis feszes tempó, inkább koncertre való szám, a refrén telitalálat! A szólórésznél ismét jön a „Kormorános-népzenei” motívum. Szerintem erőtlen benne Deák Bill éneklése, lehet, a végén vették fel, s már fáradt volt, mindenesetre én felénekeltettem volna még egyszer, erőteljesebben.

A király meséje: A címadó szám ismét egy tempós rockdal, némileg keményebb kísérettel a megszokottnál, de nagyon tetszenek a harmóniaváltások, a fantáziadús kíséret, igen, ilyenekre van szüksége a kicsit már sablonos „C dúr-A moll-F dúr-G dúr”-hoz szokott magyar rockzenének.

A végtelen felé: Szerintem a lemez csúcspontja, a legjobb dal. Bátran ajánlom a rádiós szerkesztőknek, mivel abszolút rádióbarát és fülbemászó popsláger-gyanús nóta ez. De nem kell megijedni a blueskedvelőknek sem, ugyanis mindezt úgy éri el, hogy mellette ott szól a megszokott igényes zenekari háttér is. A dal a motorosokról szól, erre utal az elején a motorzúgás illetve a szöveg is. A motorostalálkozók és a Sziget fesztivál nagy kedvence lesz, az előbbieken haknizó amatőr zenekaroknak pedig kötelező darab! Aki nem szereti Deák Billt, az se hagyja ki ezt a dalt! (Ha én szerkesztettem volna ezt az albumot, ezt raktam volna be a második nótának a „Nagy eső után” helyett.)

Hosszú az út: Ismét kemény, zúzós kezdés, mint a „Hol az ég?” alatt, de aztán „puhább” lesz a dal, s megszólal a Hammond-orgona is, melyet hiányolok a többi számból. Tömör nóta, nagyon egyben van (jó értelemben).

Éjféli piac: Emlékeztek még a Felszarvazottak balladájára? Hangulatilag akár annak a folytatása is lehetne, szövegileg azonban jóval komorabb: a nagy magyar valóságot mutatja be, hogy sajnos sokan arra készülnek, hogy zálogba adják értékeiket. Érdekes, hogy ezt a szomorú szöveget ilyen zenei körítésben adja elő. A szám mindenesetre olyan „levezető jellegű”, jelzi, hogy lassan vége a lemeznek.

Az légy aki vagy: Látatlanban én is azt hittem, hogy a hasonló című Charlie számot énekli majd el, Deák Billesen, de nem. Kár, érdekes próbálkozás lett volna. Ehelyett egy lassú bluest kapunk, melyben az égvilágon semmi különös nincs, a refrén meg nincs rendesen lezárva. Nem ide tartozik, de ha lehetne egy szerény javaslatom: a következő lemezre énekelje fel Deák Bill a P. Box Soha nem elég! című számát, ami szerintem tökéletesen passzol a hangjára.

Az album hangszerelése jobb lett, mint a Hatvan csapásé, de még mindig nem az igazi. Jó, nem is álmodom arról, hogy hazai stúdióban olyan vagányan eltalálják a hangszerelést, mint pl. Pink Sober című számában (hallgassátok meg, hogyan szól az a dob, a gitár, a basszus, félelmetesen jó!); nem tudom, ennek a pénzhiány az oka (nincs pénz több időt vásárolni a stúdióban), vagy hogy eleve nincsen olyan technikánk... pedig Bill megérdemelné. A másik, amit hiányolok, hogy néhol jobban lehetett volna nyomni azt a Hammondot, főleg a refrénekben. De a fejlődés dícséretes.

Összességében keményebb, rockosabb lemez lett az előzőnél, koncerten nagyon jól fognak szólni a dalok, és mivel elég sok stílust felvonultat, ezért mindenki meg fogja találni kedvenc dalát rajta. Kétségem sincs afelől, hogy elfoglalja a MAHASZ lista első helyét, s nehéz lesz letaszítani onnan. Teljesen megérdemelten.

forrás: tudtad.blog.hu