Hová meneküljek? Nem tudom. Régen jó volt. Régen csak egy femilifroszt volt. Mára kinőtte magát a zenélő autó-ipar. Egyik nap már hajnali 10-kor feltűnik a főutca egyik végén Clint Eastwood, a másikon Charles Bronson, meg egy raklap idegen kovboy, és egész nap fütyülik a "Volt egyszer egy vadnyugat"-ot. Másnap egy hamisan szirénázó fagyis motortricikli döcög át a falun. Harmadnap használt tollakat vesznek, takarókat, párnákat, amit Leopold porondmester (Winettou kalandvetítés) tétet közhírré. Negyedik nap jön a Family Frost, az még finom is néha. Az ötödik napon jódlizó diszkótehenek lepik el a levegőt, utánuk jön a Purina takarmány, a kutyák kedvence, egyszerre sírnak, úgy bántja a fülüket. Nem is beszélve rólam, mikor nyáron a kánikulában nyitott ablak mellett nem tudok ingermentesen zenét hallgatni, tépni a húrokat vagy végignézni egy filmet. S akkor ott vannak a motorozó suhancok, akik előszeretettel bőgetik masináikat keresztbe-kasul a falu utcáin. Ez az egész hétre rányomja a bélyegét, nem is beszélve a zötyögő kamionokról meg a trágyástraktorokról. És ha mindez nem volt elég, hétvégén beindulnak a fűnyírók. Főként a vasárnapot szentelik meg a szomszédok a fűnyírás áldásos tevékenységével, a pihenni vágyók nagy örömére. De a legrosszabb az volt, mikor a szomszéd éjszaka hasította a fát, pont az ágytámlám mögött.
Zűrzavar dúl mindenütt, dübörög az élet. Mindenki rohan, ahelyett, hogy megállna egy percre, egy fél órára, egy napra és lazítana. Jómagam pl előszeretettel ülök ki a kerti gyepre vagy hallgatok relax és meditációs "zenéket", esőerdő hangjait, bálnafüttyöt:).
Így lassabb az élet, hisz nem kerget senki, nyugalom van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.