Hívnak a fények a hajnali csendben, vár a távoli messzeség.
Várnak még rám elfelejtett percek.
Hol az a hely, ahol értik, hol az a hely, ahol talán megértik,
mikor fázik a szó és fázik már a lélek?
Refrén:
Várnak még rám csodák, minden gondolat éget.
Kell még valami, bárhová érjek.
Kell még akkor is élnem, ha megszólalnak a kövek.
Kell valami, ami igazán éltet!
Álmomból ébreszt a hajnali fény, hív a távoli messzeség.
Várnak még rám rég nem látott csodák,
mert suhan az élet lecsukott szemmel, úgy el száll, mint egy pillanat,
de tovább hajt egy érthetetlen varázs.
Refrén:
Várnak még rám csodák, minden gondolat éget.
Kell még valami, bárhová érjek.
Kell még akkor is élnem, ha megszólalnak a kövek.
Kell valami, ami igazán éltet!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.