Tudod, ha védtelen vagy, nincs már erõd, megfojt a gondolat, hogy nincs esély.
Ne fordíts hátat magadnak mégse, ilyenkor megsegít a szenvedély.
Tudod, ha nincstelen vagy, fáradt az agyad, bolyong a sorsod, mint az õszi szél,
ilyenkor vár egy igazi érzés, amikor álmot küld a tiszta éj!
Képzeld, milyen a jó,
képzeld azt, hogy mesélni volna jó!
Tudod, ha nincstelen vagy, fáradt az agyad, bolyong a sorsod, mint az õszi szél,
ilyenkor vár egy igazi érzés, amikor álmot küld a tiszta éj!
Képzeld milyen a jó,
képzeld azt, hogy mesélhetnél.
Refrén:
Repülnék hozzád, mint a szél nagy vihar után.
Repülnék hozzád, mint a fény, s hozzám hajolnál.
Repülnék hozzád, mint a dal, hogy erõt adjál.
Repülnék hozzád, mint a szó, amit mindenki vár.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.