Ha egyszer elmegyek, majd mi marad utánam?
Kopott cipõk, ruhák az ágyon.
Ha egyszer elmegyek, majd megkérditek, mért mentél el?
Sietve indulok, de itt hagyom az álmom,
hitem, dalom és minden vágyam.
Lehet, hogy érzem majd a hiányotok, de vissza ne várjatok!
Ölel a végtelen, így szabad leszek végleg,
mint a hegyek, a tenger a lélek.
Gondolni titokban majd rátok fogok, de vissza ne várjatok!
Refrén:
Ne szólj hozzám, semmit sem felelek, többé nem maradok!
Ne faggass engem, a múlt nem érdekel, engem, engem ne várjatok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.