Reszket a fény, nézd, hogy fázik a táj.
Él a remény, álmodjál!
Bámul a szem, fél, a semmibe néz,
mikor vétkünk messze jár.
Döbben a szó, már nem bíztató.
A képzeletem rég keresem.
Refrén:
Ölel fenn az égben végre a tiszta béke.
Bátran néz le ránk, soha nem felejt a szív!
Te légy Istennél a földünk szenvedélye,
a múlt megtalál, majd visszahív!
Ki rejti el a csönd gondolatát?
Mert élni a cél, élni tovább!
Füst a remény, száll, mint a levél,
mikor megtalál az éj!
Refrén:
Ölel fenn az égben végre a tiszta béke.
Vándor, néz le ránk, soha nem felejt a szív!
Te légy Istennél a földünk szenvedélye,
a múlt megtalál, majd visszahív!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.