Hiába kínoz az álom
Éjszkákon át
Én akkor is megtalálom majd
Az igazi otthonát ennek a
Különös lénynek, aki nem véletlenül
Szolgálja a fényt
És közben ugyanúgy repül,
Mint egy igazi golyó, ha kijön a csőből
És emberhúsba ér, ahogy
A gyerek sír a bölcsőből,
Ha fázik, ha enni kér, látod
Így lettem én is,
Beteljesült az álom,
Nem akartam és mégis valahogy
Túlélem a halálom.
A fejed fölött az ég, de a választ
Mégse onnan várd,
Hunyd le a szemed, nézz szét belül,
Valaki szól hozzád
Hiába kínoz az álom
Éjszkákon át
Én akkor is megtalálom majd
Az igazi otthonát ennek a
Különös lénynek, aki itt bent énekel,
Ahogy a füst elszáll a szélben,
Én is ugyanúgy égek el.
A fejed fölött az ég, de a választ
Mégse onnan várd,
Hunyd le a szemed, nézz szét belül,
Valaki szól hozzád
R:
Én vagyok az út, amin a lábad jár
Én vagyok az út, amin a lábad jár
Én voltam a rajt, én leszek a cél,
Ami a végén vár, addig meg
Én vagyok az út, amin a lábad jár
Én, én,
Én, én, én
Hiába kínoz az álom
Éjszkákon át
Én akkor is megtalálom majd
Az igazi otthonát ennek a
(Különös) Különös lénynek, aki itt bent énekel,
Ahogy a füst elszáll a szélben, ha szívsz
Én ugyanúgy égek el.
A fejed fölött az ég, de a választ
Mégse onnan várd,
Hunyd le a szemed, nézz szét belül,
Valaki szól hozzád
R:
Én vagyok az út, amin a lábad jár
Én vagyok az út, amin a lábad jár
Én voltam a rajt, én leszek a cél,
Ami a végén vár, addig meg
Én vagyok az út, amin a lábad jár
Én vagyok az út, amin a lábad jár, azt mondom
Én vagyok az út, amin a lábad jár
Én voltam a rajt, én leszek a cél,
Ami a végén vár, addig meg
Én vagyok az út, amin a lábad jár
Én, én,
Én, én, én
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.