A páviánok közt a vezér „szava” a döntő annak meghatározásában, hova menjenek enni. A csapattagok legtöbbje akkor is követi a főnököt, ha tisztában vannak azzal, így kevesebb ennivalóhoz jutnak.
A Current Biology folyóiratban megjelent cikk megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a társas állatok között elterjedtebbek a „demokratikus” döntések, mint a „diktatórikusak”, mivel egészében ezek követelik meg a legkisebb energiaráfordítást a csoport tagjaitól.
„A vezetők akarata és a csoportok akarata konfliktusok forrása minden munkahelyen” – mondja Andrew King, a londoni Zoológiai Intézet munkatársa. „A páviánoknál azért működik a vezetői rendszer, mert a vezetők jelentős előnyöket képesek biztosítani a követőiknek. A követők rövid távú költségei – jelen esetben a kevesebb ennivaló – megtérülnek a hosszú távú előnyök miatt, például azért, mert kisebb valószínűséggel válnak egy leopárd zsákmányává. Hajlamosak vagyunk egyedülállónak gondolni magunkat az állatvilágban, pedig más állatok is mutathatják a despotizmus és a demokrácia összetett szociális mintáit, és akár számunkra is hasznos lehet, ha megértjük a vezetés e természetes mintáit.”
A diktatúra előnyei
A tanulmányban a kutatók kísérleti élelemparcellákkal láttak el vadon élő páviánokat. A táplálékparcellák kialakítása a jóval kisebb létszámú domináns egyedeknek kedvezett, és az őket követő többség rosszabbul járt, mintha a meglévő természetes élelemforrásokat használták volna föl.
Ennek ellenére mindkét vizsgált páviáncsoport rendszeresen a kísérleti élelemparcellákat látogatta a természetes tápláléklelőhelyek helyett, ami azt mutatta, hogy a diktatórikus döntéshozás érvényesült. „A páviánok annak ellenére követték vezetőjüket az általunk kialakított élelemparcellákra, hogy átlagosan kevesebb ennivalóhoz jutottak, mint ha valamennyien úgy döntenek, másutt esznek” – számol be King a kísérlet eredményeiről.
A kutatók azt tapasztalták, hogy a vezetőt a legszorosabban követő páviánok a vezér legközelebbi „barátai” voltak – azok az egyedek, amelyekkel a vezér a legtöbb időt töltötte kölcsönös kurkászással, egymás szőrzetének ápolásával. A kutatók ezért fölvetik, hogy a vezér követése az erős szociális kötődésekből származó további előnyökkel is jár. Például a vezérrel szoros kapcsolatban álló kölyköket nevelő nőstények kölykeinek valószínűleg nagyobb a túlélési esélyük, mivel a domináns hímek megvédik az utódokat más hímek esetleges gyilkos hajlamaival szemben. Más követők hasonló védelmet kapnak a vezérektől, mivel a hatalmas domináns hímek elrettentik a potenciális ragadozókat a támadástól.
Tanulságok az emberi vezetők számára
Az új eredmények nemcsak a páviánok társadalmáról szolgáltatnak értékes új információkat, hanem saját életünk és az üzleti világ vezetési elveibe is bepillantást enged.
„A globalizáció, a technológia és a gyors társadalmi változás oly módon alakította át az üzleti világot, ami még 20 évvel korábban is elképzelhetetlen volt. Egy fölmérésben nemrég megkérdezték a legfelsőbb gazdasági vezetőktől, mit szeretnének a leginkább megváltoztatni. A lista élén a ’a változáshoz való adaptáció képessége’ szerepelt. Tehát hogyan tudják irányítani a vezetők az embereket ilyen változások közepette?” – kérdi King.
„Annak megértése, miként hozzák meg a főemlősök, például a páviánok a csoportos döntéseket, hogyan emelkednek ki a vezetők és miért követik őket a követők, segíthet annak kiderítésében, hogyan szerezték meg őseink azokat a pszichológiai alapokat, amelyeken a modern vezetés a jelek szerint alapszik.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.